a hold a zeniten kisebbnek latszik, mint a horizonton. nem a legkor fenytoresi sajatossagai okozzak ezt, pusztan erzeki csalodasrol van szo: a horizonton hazakhoz, fakhoz, hegyekhez merjuk a holdat es rajovunk, h valojaban kurva nagy, csak eddig nem vettuk eszre, mert fent nem tudtuk semmihez sem me'rni. emberekkel ez pont forditva van: kylie minogue normalis meretu noci egeszen addig, amig melle nem all vki akirol _tudjuk_ , h normalis meretu. de igy van ez belso tulajdonsagokkal, cselekedetekkel is. vki lehet okos, vagy joszivu, amig melle nem allitunk masvkit, aki nagyon okos v rettento joszivu.
az ervelesben persze van egy pont, amit nevezhetunk csusztatasnak v bukfencnek [hazi feladat megtalalni, h pontosan hol], de igazabol egy ponton minden erveles elakad, es akkor nem mindegy, h hol? sot talan jobb is ha mar a legelejen akad el, igy nem a'ltatjuk magunkat hosszu hosszu ideig azzal, h rajottunk vmire, mikozben nem.